Charlotte Usher gyakorlatilag láthatatlannak érzi magát az iskolában, és egy nap valóban azzá is válik. Nemcsak láthatatlanná, de halottá is. És mindez egy srác és egy gumimaci miatt.Ebben a kissé gúnyos, néhol mégis szívszorongató történetben Tonya Hurley feltárja előttünk a láthatatlanságot, amit néha mindannyian érzünk, és hogy meddig vagyunk képesek elmenni, hogy végre észrevegyenek bennünket.
Forrás: Moly.hu
▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬
SPOILER-VESZÉLY!
Nos, azt tudni illik, hogy nagyon vágyakoztam a könyv után. Rengeteg Libri könyvesboltot bejártam, de sehol se találtam, de végül az Alexandra megmentett engem :D
Őszintén szólva mást vártam, de attól fogva még ez a verzió jobban is tetszett, mint amit kiötlöttem magamban.
Először is a borító: csodaszép, és ez még tetőzhető is. A gyönyörű díszítéssel, a fejezetekhez való illusztrációkkal és fantasztikus idézetekkel (a kedvencem a Bring me to life-ból egy idézet! Na az nagyon odaillet). Na ezekkel lehet meghozni a tapasztalatlan, olvasást elutasító tinik kedvét, ezért egy pacsi jár a kiadónak, és az illusztrátornak.
Ennél hétköznapibb esetet ritkán képzelhetünk el: egy hétköznapi lány, aki gyakorlatilag láthatatlan, vagyis nem az, hogy utálják, vagy szeretik-e, hanem észre sem veszik. Charlotte, a főszereplő pedig próbál kitörni, mindent elkövet, hogy észre vegye kiszemeltje. Én mikor ezeket olvastam, hálát adtam, hogy vannak igazi barátaim, és az osztályközösségem is nagyon jópofa.
Ami viszont szerintem röhejes, az a halálesetek. Mert én nem hiszem, hogy egy darab gumimacitól meg lehet fulladni, sem azt, hogy véletlen le lehet nyelni egy fuvolát.
Charlotte kifejezetten ellenszenves volt számomra, önzése miatt és Damen iránti imádata miatt. Attól az esettől padlót fogtam, amikor Damen elhívta Scarlettet a bálba, és Charlotte meg: "Jujjj, megyek a bálba!".
De szerencsére talán csak Carlotte-ot (na jó, Petulát is...) mondanám kevésbé szerethető karakternek. A többieket mind könnyebben meg lehetett emészteni. Damen az elejétől fogva a kedvencem volt, mert egyáltalán nem volt egy bunkó barom és Scarlett pedig a lazaságával és személyével nyűgözött le. A kedvenc részem a pomponos jelenet volt, az a csaj egyszerűen haláli volt beszólásaival!
Most több nem jut eszembe, ezért végül a befejezés. Nagyon jól sikerült, remekül megállná a helyét, még folytatás nélkül is.
Tetszett: a szellemek világa és képességeik, a történet, lezárás, a könyv megjelenése
Nem tetszett: Charlotte karaktere és önzése, halálesetek
Kedvenc jelenet: A pom-pom lány felvételi
Kedvenc karakter: Scarlett és Damen
Borító: 5*
Értékelés: 4,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése