Hirasawa Yui elsőéves középiskolás, és már több hete elkezdődött a suli, de ő még mindig nem döntött arról, hogy melyik klubhoz szeretne csatlakozni. Eközben Tainaka Ritsu és barátnője, Akiyama Mio próbálják megmenteni az iskola könnyűzenei klubját, amit azért akarnak bezárni, mert nincs elég tagja. Beszervezik a klubba Kotobuki Tsumugi-t billentyűsnek, aki igazság szerint csak az énekkórust kereste a zeneteremben. Így már csak egy emberre van szükségük, hogy megmenthessék a klubot, gondolom nem nehéz kitalálni, hogy ez bizony Yui lesz, aki jelentkezik a klubba, holott egyedül kasztanyettán tud játszani...emellett a többi lány azt hiszi róla, hogy egy gitárzseni...
Forrás: AnimeAddicts
Nos, igen. Most az agyonhypeolt K-ON! anime kritika(szerűségét) hozom el. Gondolom, ugye szinte nincs is olyan ember, aki legalább egy kicsit is szereti az animéket, ne hallott volna a K-ON!-ról, amely Kakfily mangája alapján készült. Emellett eléggé megosztja a népet is. Egy része egy túlimádott, szörnyű vígjátéknak látszó kliségyárat, addig a másik fél egy szeretni való, könnyen élvezhető zenés animét.
Nos, azt el kell mondanom, hogy személy szerint én pontosan ennyit vártam, pontosan ilyen humort, pontosan ilyen karaktereket. Hát ez nálam eléggé ritka dolog (bár mondjuk inkább azok a kedvenceim, amik mást nyújtottak, mint amire számítottam volna).
A történet, mint annyi más slice of life animénél, egyáltalán nem valami nagy szám. Egyszerű, könnyen emészthető, könnyen megmosolyogtató. Bár az engem rettentően fel tud idegesíteni, mikor elvileg ez egy zenés anime, a lányok még is lustálkodnak.
Apropó zene. Az opening egy vidám kis dallam, melyet Yui szinkronja énekel fel. Én megmondom, nekem egyáltalán nem tetszik az ilyesfajta mézédes pop, bár kifejezetten a műfajért se vagyok oda. Az ending egy fokkal jobb, bár az se egy nagy durranás. Talán azért tetszik jobban, mert azt Mio szinkronhangja, Hikasa Yooko énekli fel, akinek fantasztikus a hangja. Aláfestő zenéket különösen nem figyeltem.
Ja, és a szinkronhangok is jól teljesítettek.
Most jöjjenek a karakterek. Különösen nem sokat beszélek róluk, de azt mindenképp tudni kell róluk, hogy ennél édesebbek nem is lehetnének. Yui engem különösen nem fogott meg, Ritsut bírom, Tsumugi meg tipikus példája a "csak mert kell még egy" karaktereknek. Én, személy szerint Miot és Azusát kedvelem, azért, mert mind a ketten szorgalmasak, tehetségesek és kedvesek is (Azu-nyan elmehetne Mio húgának is). Mellékszereplők között ott van az agyilag nem komplett Sawako sensei, a komoly Nodoka, és illetve Yui kishúga, Ui, aki a nővére is lehetne, olyan dolgos.
Végül, de nem utolsó sorban a grafika. Sokat írtam, így ezt most rövidre fognám: szép, szép moe, mégis van benne elég sok rajzolás hiba (de még milyenek!).
Pozitívumok:
- Szép karakterdizájn
- Mio, Azusa és a mellékszereplők karaktere
- Történetet bárki felfoghatja ésszel, vagy anélkül
- Az Endingek egész jók lettek
- Jól el lehet velük ütni az időt
Negatívumok:
- A grafika bakik
- Zenés anime ellenére elég gagyik a dalok benne
- Tsumugi tipikus felesleges szereplő
- Sok-sok moe és cukorka (cukorbeteg lehetsz tőle!)
Értékelés: 6.5/10
Hogy megnézem-e a folytatását? Hát, azt őszintén szólva nem igazán tudom, lehet, de nem biztos.
Forrás: AnimeAddicts
Nos, igen. Most az agyonhypeolt K-ON! anime kritika(szerűségét) hozom el. Gondolom, ugye szinte nincs is olyan ember, aki legalább egy kicsit is szereti az animéket, ne hallott volna a K-ON!-ról, amely Kakfily mangája alapján készült. Emellett eléggé megosztja a népet is. Egy része egy túlimádott, szörnyű vígjátéknak látszó kliségyárat, addig a másik fél egy szeretni való, könnyen élvezhető zenés animét.
Nos, azt el kell mondanom, hogy személy szerint én pontosan ennyit vártam, pontosan ilyen humort, pontosan ilyen karaktereket. Hát ez nálam eléggé ritka dolog (bár mondjuk inkább azok a kedvenceim, amik mást nyújtottak, mint amire számítottam volna).
A történet, mint annyi más slice of life animénél, egyáltalán nem valami nagy szám. Egyszerű, könnyen emészthető, könnyen megmosolyogtató. Bár az engem rettentően fel tud idegesíteni, mikor elvileg ez egy zenés anime, a lányok még is lustálkodnak.
Apropó zene. Az opening egy vidám kis dallam, melyet Yui szinkronja énekel fel. Én megmondom, nekem egyáltalán nem tetszik az ilyesfajta mézédes pop, bár kifejezetten a műfajért se vagyok oda. Az ending egy fokkal jobb, bár az se egy nagy durranás. Talán azért tetszik jobban, mert azt Mio szinkronhangja, Hikasa Yooko énekli fel, akinek fantasztikus a hangja. Aláfestő zenéket különösen nem figyeltem.
Ja, és a szinkronhangok is jól teljesítettek.
Most jöjjenek a karakterek. Különösen nem sokat beszélek róluk, de azt mindenképp tudni kell róluk, hogy ennél édesebbek nem is lehetnének. Yui engem különösen nem fogott meg, Ritsut bírom, Tsumugi meg tipikus példája a "csak mert kell még egy" karaktereknek. Én, személy szerint Miot és Azusát kedvelem, azért, mert mind a ketten szorgalmasak, tehetségesek és kedvesek is (Azu-nyan elmehetne Mio húgának is). Mellékszereplők között ott van az agyilag nem komplett Sawako sensei, a komoly Nodoka, és illetve Yui kishúga, Ui, aki a nővére is lehetne, olyan dolgos.
Végül, de nem utolsó sorban a grafika. Sokat írtam, így ezt most rövidre fognám: szép, szép moe, mégis van benne elég sok rajzolás hiba (de még milyenek!).
Pozitívumok:
- Szép karakterdizájn
- Mio, Azusa és a mellékszereplők karaktere
- Történetet bárki felfoghatja ésszel, vagy anélkül
- Az Endingek egész jók lettek
- Jól el lehet velük ütni az időt
Negatívumok:
- A grafika bakik
- Zenés anime ellenére elég gagyik a dalok benne
- Tsumugi tipikus felesleges szereplő
- Sok-sok moe és cukorka (cukorbeteg lehetsz tőle!)
Értékelés: 6.5/10
Hogy megnézem-e a folytatását? Hát, azt őszintén szólva nem igazán tudom, lehet, de nem biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése