OlvasóPanda: Szellemlány

Charlotte Usher gyakorlatilag láthatatlannak érzi magát az iskolában, és egy nap valóban azzá is válik. Nemcsak láthatatlanná, de halottá is. És mindez egy srác és egy gumimaci miatt.Ebben a kissé gúnyos, néhol mégis szívszorongató történetben Tonya Hurley feltárja előttünk a láthatatlanságot, amit néha mindannyian érzünk, és hogy meddig vagyunk képesek elmenni, hogy végre észrevegyenek bennünket.
Forrás: Moly.hu
▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬
SPOILER-VESZÉLY!

Nos, azt tudni illik, hogy nagyon vágyakoztam a könyv után. Rengeteg Libri könyvesboltot bejártam, de sehol se találtam, de végül az Alexandra megmentett engem :D
Őszintén szólva mást vártam, de attól fogva még ez a verzió jobban is tetszett, mint amit kiötlöttem magamban.

Először is a borító: csodaszép, és ez még tetőzhető is. A gyönyörű díszítéssel, a fejezetekhez való illusztrációkkal és fantasztikus idézetekkel (a kedvencem a Bring me to life-ból egy idézet! Na az nagyon odaillet). Na ezekkel lehet meghozni a tapasztalatlan, olvasást elutasító tinik kedvét, ezért egy pacsi jár a kiadónak, és az illusztrátornak.

Ennél hétköznapibb esetet ritkán képzelhetünk el: egy hétköznapi lány, aki gyakorlatilag láthatatlan, vagyis nem az, hogy utálják, vagy szeretik-e, hanem észre sem veszik. Charlotte, a főszereplő pedig próbál kitörni, mindent elkövet, hogy észre vegye kiszemeltje. Én mikor ezeket olvastam, hálát adtam, hogy vannak igazi barátaim, és az osztályközösségem is nagyon jópofa.
Ami viszont szerintem röhejes, az a halálesetek. Mert én nem hiszem, hogy egy darab gumimacitól meg lehet fulladni, sem azt, hogy véletlen le lehet nyelni egy fuvolát.

Charlotte kifejezetten ellenszenves volt számomra, önzése miatt és Damen iránti imádata miatt. Attól az esettől padlót fogtam, amikor Damen elhívta Scarlettet a bálba, és Charlotte meg: "Jujjj, megyek a bálba!".
De szerencsére talán csak Carlotte-ot (na jó, Petulát is...) mondanám kevésbé szerethető karakternek. A többieket mind könnyebben meg lehetett emészteni. Damen az elejétől fogva a kedvencem volt, mert egyáltalán nem volt egy bunkó barom és Scarlett pedig a lazaságával és személyével nyűgözött le. A kedvenc részem a pomponos jelenet volt, az a csaj egyszerűen haláli volt beszólásaival!

Most több nem jut eszembe, ezért végül a befejezés. Nagyon jól sikerült, remekül megállná a helyét, még folytatás nélkül is.

Tetszett: a szellemek világa és képességeik, a történet, lezárás, a könyv megjelenése
Nem tetszett: Charlotte karaktere és önzése, halálesetek
Kedvenc jelenet: A pom-pom lány felvételi
Kedvenc karakter: Scarlett és Damen
Borító: 5*
Értékelés: 4,5

Animeszörcs: K-ON!

Hirasawa Yui elsőéves középiskolás, és már több hete elkezdődött a suli, de ő még mindig nem döntött arról, hogy melyik klubhoz szeretne csatlakozni. Eközben Tainaka Ritsu és barátnője, Akiyama Mio próbálják megmenteni az iskola könnyűzenei klubját, amit azért akarnak bezárni, mert nincs elég tagja. Beszervezik a klubba Kotobuki Tsumugi-t billentyűsnek, aki igazság szerint csak az énekkórust kereste a zeneteremben. Így már csak egy emberre van szükségük, hogy megmenthessék a klubot, gondolom nem nehéz kitalálni, hogy ez bizony Yui lesz, aki jelentkezik a klubba, holott egyedül kasztanyettán tud játszani...emellett a többi lány azt hiszi róla, hogy egy gitárzseni...
Forrás: AnimeAddicts

Nos, igen. Most az agyonhypeolt K-ON! anime kritika(szerűségét) hozom el. Gondolom, ugye szinte nincs is olyan ember, aki legalább egy kicsit is szereti az animéket, ne hallott volna a K-ON!-ról, amely Kakfily mangája alapján készült. Emellett eléggé megosztja a népet is. Egy része egy túlimádott, szörnyű vígjátéknak látszó kliségyárat, addig a másik fél egy szeretni való, könnyen élvezhető zenés animét.

Nos, azt el kell mondanom, hogy személy szerint én pontosan ennyit vártam, pontosan ilyen humort, pontosan ilyen karaktereket. Hát ez nálam eléggé ritka dolog (bár mondjuk inkább azok a kedvenceim, amik mást nyújtottak, mint amire számítottam volna).

A történet, mint annyi más slice of life animénél, egyáltalán nem valami nagy szám. Egyszerű, könnyen emészthető, könnyen megmosolyogtató. Bár az engem rettentően fel tud idegesíteni, mikor elvileg ez egy zenés anime, a lányok még is lustálkodnak.
Apropó zene. Az opening egy vidám kis dallam, melyet Yui szinkronja énekel fel. Én megmondom, nekem egyáltalán nem tetszik az ilyesfajta mézédes pop, bár kifejezetten a műfajért se vagyok oda. Az ending egy fokkal jobb, bár az se egy nagy durranás. Talán azért tetszik jobban, mert azt Mio szinkronhangja, Hikasa Yooko énekli fel, akinek fantasztikus a hangja. Aláfestő zenéket különösen nem figyeltem.
Ja, és a szinkronhangok is jól teljesítettek.Most jöjjenek a karakterek. Különösen nem sokat beszélek róluk, de azt mindenképp tudni kell róluk, hogy ennél édesebbek nem is lehetnének. Yui engem különösen nem fogott meg, Ritsut bírom, Tsumugi meg tipikus példája a "csak mert kell még egy" karaktereknek. Én, személy szerint Miot és Azusát kedvelem, azért, mert mind a ketten szorgalmasak, tehetségesek és kedvesek is (Azu-nyan elmehetne Mio húgának is). Mellékszereplők között ott van az agyilag nem komplett Sawako sensei, a komoly Nodoka, és illetve Yui kishúga, Ui, aki a nővére is lehetne, olyan dolgos.
Végül, de nem utolsó sorban a grafika. Sokat írtam, így ezt most rövidre fognám: szép, szép moe, mégis van benne elég sok rajzolás hiba (de még milyenek!).

Pozitívumok:
- Szép karakterdizájn
- Mio, Azusa és a mellékszereplők karaktere
- Történetet bárki felfoghatja ésszel, vagy anélkül
- Az Endingek egész jók lettek
- Jól el lehet velük ütni az időt

Negatívumok:
- A grafika bakik
- Zenés anime ellenére elég gagyik a dalok benne
- Tsumugi tipikus felesleges szereplő
- Sok-sok moe és cukorka (cukorbeteg lehetsz tőle!)

Értékelés: 6.5/10

Hogy megnézem-e a folytatását? Hát, azt őszintén szólva nem igazán tudom, lehet, de nem biztos.

Mangát olvasok

Igen, most kivételesen mangát is olvasgatok, méghozzá a Soul Eater Not!-ot. Ez a SE univerzumban játszódik, csak más karakterekkel. És a kedvencem most Anya :D